A gázai proletárok ezrével vonultak az utcára a 2023. október 7. óta először megrendezett tömegtüntetéseken.

És nem úgy tették ezt, hogy háborút skandáltak Izrael ellen, vagy az Ellenállás Tengelyét éltették, mártíromságra vágyva egy olyan ’Palesztina mellett, amely szabad a Jordántól a tengerig’, hanem úgy, hogy azt kiáltották: ’Hamasz, takarodj!’, és a háború végét követelték.

A gázai proletárok és az elesettek tömegei valóban mozgósítottak, de a háború ellen, amelyet mind a Hamász, mind az izraeli burzsoá állam akart.

A tüntetések múlt kedden, március 26-án kezdődtek az övezet északi részén, Beit Lahiában, a háború által egyik leginkább elpusztított városban, néhány száz résztvevővel. A következő napon egyre nagyobb méreteket öltöttek, és nemcsak a szintén északi Jabilyára, hanem a Gázai övezet keleti és délnyugati részén fekvő Shejaiya és Zeitoun városrészekre, valamint az övezet központjában lévő Nuseirat menekülttáborba is átterjedtek. Csak három nappal később, csütörtökön csökkent az intenzitásuk.

A Hamász elleni és a háború befejezését követelő jelszavak mellett az egyik leglényegesebb elem az, hogy még egy palesztin zászlót sem lengettek, csak néhány fehér zászlót.

A gázai proletariátus, amely dacolva a kegyetlen elnyomással az utcára vonult, megmutatja, hogy a Hamász és a háború támogatása csak propaganda.

A tavaly januári közgyűlésen a gázai háborúról és a Közel-Keletről szóló jelentésben, amely ebben a számban teljes terjedelmében megjelent, azt írtuk, hogy „most, hogy az izraeli bombák átmenetileg már nem záporoznak, a Hamásznak nem lesz könnyű fenntartania az ellenőrzést 2 millió 300 ezer ember felett, olyan körülmények között, amilyenekké a háború tette őket”.

Ez a jóslat beigazolódott: 15 hónapnyi mészárlás után helyreállt a béke, de amikor a bombázások újra elkezdődtek, munkások ezrei mondták, hogy „elég volt”, és inkább kockáztatták, hogy a Hamász keze által haljanak meg, mint hogy a bombák miatt kelljen meghalniuk.

Egy fiatal férfi temetése, akinek családtagjai szerint a Hamász fegyveresei megkínozták és megölték őt a megelőző napok tüntetésein való részvétele miatt, kis meneteléssé vált, és állítólag további 6 palesztint végeztek ki azzal a váddal, hogy együttműködtek (az ellenséggel).

A konfliktus másik oldalán, Izraelben a mindössze két hónapig tartó tűzszünet vége új erőt adott a háborúellenes mozgalomnak, és ismét több tízezer tüntető tiltakozik a Netanjahu-kormány ellen.

A Haaretz március 27-én megjelent cikkének szavait érdemes megosztanunk: "Ezek a tiltakozások nem csak bátrak. Mélyen meghatóak. A háború valódi áldozatait képviselik: az izraeli túszok és a mészárlás áldozatai mellett ők azok a civilek, akiknek a szenvedését nem hallották. Közvetlenül szembesítik Izrael szélsőséges kormányát is: a békét követelő civilek elleni további támadások leleplezik, hogy ez nem önvédelem."

Szintén a Haaretz március 28-i számában: „Az Izraeli Védelmi Erők arra figyelmeztetnek, hogy válság alakul ki a tartalékosoknál a harcok fokozásának tervei miatt az övezetben (...) Tartalékosok tucatjai jelentik be, hogy nem jelentkeznek szolgálatra (...) nemcsak politikai okokból, hanem egyszerűen fáradtságból is küzdenek az újabb behívások miatt”.

Valójában a háborús front mindkét oldalán a lakosság nagy része a saját kormánya ellen és a háború folytatása ellen tiltakozik.

A gázai tüntetések csak erősíthetik az izraeli tüntetéseket, mert gyengítik az izraeli háborús propagandát, amely azt üzeni, hogy minden palesztin legyen a Hamász támogatója. A gázai burzsoá rezsim lepleinek áttörése csak elősegítheti annak a tudatosságnak a növekedését, hogy még Izraelben is van olyan társadalmi erő, amely ellenzi az izraeli imperialista politikát.

A két mozgalom valójában szövetséges.

Olyan politikai pártra van szükség, amelynek programjában szerepel, hogy a munkásosztálynak más országok munkásaival egyesülve, saját burzsoá rezsimje ellen harcolva kell szembeszállnia a háborúval. Ez a nemzetközi kommunista párt, amely a munkásosztály nemzetközi egyesüléséhez szükséges.

A szakszervezeti mozgalomnak minden országban a megalkuvás nélküli harc elvét kell követnie a munkások életkörülményeinek védelmében, anélkül, hogy magára vállalná a nemzeti kapitalizmus gazdaságának védelmét, és a jövőben annak katonai megvédését.

* * *

A Hamászt támogató burzsoázia propagandája, mivel nem tudta letagadni a tüntetéseket, lekicsinyelte azok méretét, és azt állította, hogy azokat az Izraellel együttműködő ellenzéki pártok provokálták.

Az opportunizmus az egész világon támogatta és terjesztette ezt a háborús uszító, proletárellenes propagandát - ahogyan a konfliktus során is tette.

A Hamasz védelmére és az imperialista háború folytatásának támogatására használt, „forradalmi” érvként feltüntetett opportunista indokok egyik példája az SI Cobas olaszországi alulról szerveződő szakszervezetet irányító politikai csoport által közzétett cikk, amely így szól: "Az elmúlt évben a Hamász mintegy 15.000 új harcost toborzott, újjáépítette katonai és adminisztratív infrastruktúrájának egy részét, és szilárd ellenőrzést tart fenn a Gázai övezet felett. A szervezettség és a támogatás ilyen szintje nem lenne lehetséges a helyi lakosság jelentős támogatása nélkül". Ami egyértelműen hiányzik, az az a tény, hogy a Gázai övezetben a Hamász katonai apparátusához való csatlakozás szinte az egyetlen módja annak, hogy valaki eltartsa a családját.

Ha a tüntetéseket a Hamász-ellenes pártok támogatták is, az a tény, hogy több ezer ember vett részt rajtuk, azt jelenti, hogy a követeléseket - a Hamász megszüntetése és a háború befejezése - a lakosság többsége osztja. Másrészt nincs oka annak, hogy a Hamászt ellenző polgári pártok ne támogassák az ilyen tüntetéseket.

A valóságban minden palesztinai burzsoá pártnak érdeke, hogy megakadályozza a proletariátus mozgósítását. Még abban az esetben is, ha a Hamasz távozna a hatalomból, a proletariátus az életkörülményeiért folytatott harcban találná magát.

Ez az összes opportunista bosszúsága, akik a Hamász és Izrael közötti konfliktust a palesztin tömegek „forradalmi háborújaként” írják le, ahelyett, hogy a szemben álló imperialista frontok - Izrael, az USA és az európai imperialisták a Hamász, Irán, Katar és Kína ellen - háborúja lenne.