Az izraeli kormány azzal indokolta az Irán elleni támadást, hogy megakadályozza, hogy Irán atomfegyverekhez jusson. Akkor ez egy védekező háború?

A háború és annak okai azonban nem Iránban vagy Izraelben, de még csak nem is az egész Közel-Keleten találhatók. Ez a globális kapitalizmus visszafordíthatatlan válsága a végső fázisában, amelynek a háborúra van szüksége a túléléshez. Izrael állam Irán elleni támadása csak egy első kísérlet és előzetes előzménye ennek. Akárcsak a gázai mészárlás.

Igaz, hogy a kapitalizmus minden fajtájának, minden államnak meg kell védenie magát. Meg kell védeniük magukat a gazdasági és pénzügyi válsággal, a piaci versennyel, a riválisok őrjöngő újrafegyverkezésével szemben. De mindennél jobban meg kell védeniük magukat, általános történelmi szinten, közös nagy ellenségükkel, a nemzetközi munkásosztállyal szemben. Ez az osztály, amely ma már szinte láthatatlan, de amely a kommunizmus, a forradalom hordozója.

Ma ennek nincs tudatában, kivéve pártjában, amely biztosítja biztos jövőjét.

* * *

De az izraeli kormány, mint minden más kormány a világon, a tőkét védi, nem pedig a népét. Netanjahu feláldozza, és kiszolgáltatja őket a Wall Street-i kapitalisták parancsainak.

Ezért kell kiprovokálni az ajatollah rezsim összeomlását, és egy másikkal helyettesíteni, amely jobban megfelel Washington érdekeinek a rivális kínai imperializmussal folytatott élet-halál harcában: hogy elvágják az olajútvonalakat és Közép-Ázsiát.

Ez a projekt ráadásul komoly aggodalmat kelt a régió más államaiban, különösen az Öböl menti monarchiákban, amelyek tartanak egy olyan hatalmi vákuumtól, amelynek betöltését lehetetlen megjósolni.

Szaddám Huszein iraki rezsimjének megdöntése példa volt erre a káoszt és pusztítást szító politikára, amely katasztrofális hatással volt a lakosságra, de az államra is. Az iraki rezsim bukása, amelyet az Egyesült Államok kényszerített ki, egy olyan államot döntött meg, amely ellenezte Irán terjeszkedését a Földközi-tenger felé, és természetesen nem kedvezett Izraelnek. Húsz évnyi folyamatos háború és mészárlás kellett ahhoz, hogy Szíria, Libanon, Gáza és Ciszjordánia elpusztuljon. És milyen módon!

Az atombombával is rendelkező Izrael által vívott megelőző háborút, amely soha nem engedélyezte atomerőműveinek ellenőrzését, az összes nyugati ország jóváhagyta, ugyanazok, amelyek elítélték Oroszország Ukrajna elleni támadását, és a NATO keleti terjeszkedése elleni védekezéssel indokolták azt.
A nemzetközi jog nem más, mint megtévesztés és illúzió. Az imperializmusok ma már csak a haderő bevetése, az újrafegyverkezés és a háború szintjén állnak szemben egymással.

Nekünk, kommunistáknak nincs helyünk Izrael, Irán vagy a világimperializmus bármelyik hasonlóan kegyetlen, militarista, munkásellenes és kommunistaellenes oldalán.

Az iráni proletariátusnak nincs oka szolidaritást vállalni azokkal, akik kizsákmányolják és elnyomják, hiszen évtizedek óta szenved egy olyan burzsoá rezsim kíméletlen elnyomásától, amely megöli és bebörtönzi a legbátrabb munkásvezetőket, és fiatal proletárok millióit küldte a frontra meghalni az Irak elleni háborúban.

Ebben a helyzetben az iráni proletariátusnak antikapitalista álláspontot kell képviselnie, politikailag függetlenül minden burzsoá párttól, mind a kormányban, mind az ellenzékben: nem szabad hajlania a papok rendszerének demokratikus, világi vagy akár monarchikus alternatíváira.

Minden országban a munkásosztály kötelessége, hogy megerősítse szervezeteit a társadalom gazdasági védelmében, hogy bevonja a női proletariátust a munkások emancipációjáért folytatott küzdelembe, hogy elutasítsa a nemzeti, vallási vagy etnikai szolidaritásra való felhívást az uralkodó osztályokkal.

Csak a forradalmi Kommunista Párt újjáalakulása és a nemzetközi kommunista forradalom megvalósítása vethet véget a kizsákmányolásnak, az erőszaknak és a háborúnak.