Baljós felhők gyülekeznek a világ nagy részén, míg máshol már egy ideje tombol a háború vihara. A tőke törvényei által uralt világban 56 különböző méretű és intenzitású konfliktus zajlik, amelyek 90 országot érintenek: Ukrajnától Palesztináig, Kongótól Jemenig, Mianmartól Szudánig.

A világgazdaság stagnál, az árutúltermelés súlya alatt roskadozva, és minden kísérlet a lendületének helyreállítására beleütközik e mára történelemellenessé vált termelési rendszer kibékíthetetlen ellentmondásaiba.

A szabad kereskedelem felhagyása, amely az elmúlt évtizedeket jellemezte, valamint a protekcionizmushoz és a gazdasági nacionalizmushoz való visszatérés újabb bizonyítéka annak, hogy a tőkés rendszer meghaladja önmagát. A protekcionizmus egyrészt tovább növeli a proletariátus kizsákmányolását, másrészt fokozza a piacok felosztásáért folytatott küzdelmet.

Az imperializmusok közötti kereskedelmi háború a nyílt háború előszele, ahogyan az a múlt század mindkét világháborújában történt, amelyek közül az elsőt az 1917. októberi oroszországi proletárforradalom győzelme állította meg egész Európában, amely ragyogó történelmi példa arra, hogyan lehet megtörni a tőke háborús gépezetét.

Az Egyesült Államok, a világ vezető gazdasági és katonai hatalma protekcionizmussal reagál a válságra, és azzal fenyegetőzik, hogy hatalmas hadigépezetét beveti globális riválisa, Kína megfékezésére.

A Kínai Népköztársaság - a világ második legerősebb kapitalista országa, amely kisajátítja a szocialista címet, ahogy egykor a sztálinista Szovjetunió tette - az általános gazdasági válság közepette egyre nehezebben folytatja ipari és katonai növekedését, miközben a kereskedelmi és diplomáciai pozíciók megszerzése érdekében visszafogottan viselkedik, miközben katonai szinten is készül a konfrontációra.

Az európai imperialisták az ipari recesszióból való kilábalás érdekében az orosz fenyegetésre adott válasz ürügyén újrafegyverkeznek, de az újrafegyverkezés elsősorban a proletariátus ellen irányul, akiket ma áldozatvállalásra, holnap pedig a frontra szólítanak, hogy megvédjék uraik érdekeit.

Az egyesült Európát - ami a kapitalizmusban lehetetlen - egy harmadik imperialista világháború fogja szétszakítani, ahogyan az az első és a másodikban is történt, és a különböző nemzetállamok vagy az amerikai vagy a kínai imperialisták oldalára állnak.

A világméretű fegyverkezési verseny hatalmas összegek mozgósítását teszi szükségessé, ami a kórházaktól, iskoláktól, bérektől és nyugdíjaktól von el. Dél-Koreában a burzsoázia a 64 órás munkahét bevezetésén dolgozik, míg néhány ország már a kötelező katonai szolgálat visszaállítását fontolgatja; Lengyelország a teljes férfi lakosságot be akarja sorozni katonai kiképzésre.

A munkásosztály nem tud határozottan és megalkuvás nélkül harcolni élet- és munkakörülményei védelmében anélkül, hogy ne támadná meg a nemzetgazdaságot, amely nem más, mint a kapitalizmus. Ezt a harcot nemcsak minden országban kell megvívni, hanem a szakszervezeti mozgalmon belül is, amelyet ma többnyire a nemzeti burzsoá érdekeknek alárendelt szakszervezetek uralnak. A munkásoknak harcolniuk kell a szakszervezeteken belüli nyíltan burzsoá vagy opportunista vezetés ellen, akik történelmileg bűnrészesek voltak a munkásoknak a haza védelmében való menetelésében, és ugyanezt a hagyományt fogják folytatni, amikor a holnapi harmadik imperialista háború tömegsírjait kiássák és megtöltik a proletariátus holttesteivel.

Az Egyesült Államokban az Egyesült Autómunkások Szakszervezetének elnöke - a munkásosztály győzelmeként üdvözölte a protekcionista vámokat, amelyek növelik az áruk árát. Olaszországban az Olasz Általános Munkásszövetség főtitkára tüntetést vezetett az európai újrafegyverkezés, vagyis a proletárok lemészárlása mellett.

A jelentős béremelésért, a jobb és biztonságosabb munkakörülményekért, a munkaidő csökkentéséért folytatott valódi küzdelem egyben az újrafegyverkezési kiadások elleni küzdelemmé is válik, az egyetlen igazi ellenállássá a gazdaság és a társadalom militarizálása ellen - hatékonyan előkészítve a proletariátust a kommunizmusért folytatott forradalmi harcra, amelynek eszköze a nemzetközi osztálypárt által képviselt hiteles marxista hagyomány, mint az emancipáció eszköze.

A kommunizmus személytelen történelmi ereje és szükségszerűsége, a termelés új formája, amely már megérett és nyomasztja a kapitalista szörnyeteg gyomrát, ismét az egyetlen igazi lehetséges alternatívaként fog megjelenni: vagy a burzsoá háború e termelési rendszer megőrzéséért, vagy a nemzetközi kommunista forradalom.

MA IS IGAZ, AMI TEGNAP IS IGAZ VOLT, HARC A HÁBORÚ ELLEN !

A MUNKÁSOSZTÁLY ELLENSÉGE A SAJÁT ORSZÁGÁBAN VAN !

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK !